színeslufik

Március utolsó napján újra Aranyalma, végre találkozunk megint a gyerekekkel, Benji is alig várja, számolja a napokat (illetve, hogy hányat kell aludni). Izgatott vagyok, mert végül is eltelt egy év, a kis hancúrozók biztos rengeteget okosodtak, nőttek, egyre nagyobb kihívás hozzájuk illő feladatokat találni, főleg úgy, hogy bár egy korosztálynak tűnnek, azért van köztük különbség. Ami egy négyévest még hosszú percekig leköt, azt egy hatéves szinte rögtön félre tesz. Persze ez alkalomszerűen lehet fordítva is. A lényeg tehát, hogy nincs szabály :) és épp ettől olyan szép, izgalmas, kihívásokkal teli. Próbálok figyelni Benjire, az én hatéves fiamra, hogy őt mi érdekli, mi köti le, mivel képes elmélyülten bíbelődni, és úgy próbálom összeállítani az óra menetrendjét, hogy színes legyen, mint egy frissen készült montázs. És ez általában sikerül is, jó kesze-kuszák, csili-csálék a foglalkozások, de a maguk nemében igazán rendhagyók is. Van akinek még a kezét kell fogni, míg a "nagyok" már szinte önálló életet élnek. Néha megkérem őket h segítsenek a kisebbeknek, ha olyan kedvük van rögtön ellenkeznek, és akkor tudom, hogy adják egymás alá a lovat. Nekik külön kis világuk van már, nem lehet csak úgy megmondani nekik, hogy mit és hogyan és hol és miért. Ellenben ha ők mondják el mindezeket, máris fordul a kocka. Csak hagyni kell, hogy úgy legyen, ahogy szeretnék, s ha ügyes vagyok, pont úgy fogják szeretni, ahogy én :) valahogy így.

a következő órán mindent kézzel és szájal fogunk csinálni. Festeni, kóstolni, firkálni, gyúrni, faragni. Ha minden jól megy ízes-színes festékekkel tapicskolunk majd a papíron, a foglalkozás végére remélhetőleg elkészül majd néhány színes tojás is. Lesz mese, de nem csak én fogok olvasni, sőt, nem csak én fogok mesélni! Minden hallani szeretnék, ami a gyerekekkel történ az elmúlt évben. Remélem ők is szeretnének mesélni.

A rövid tematika amit a következő órákra írtam össze így néz ki:

1. március 31. szombat – 14.30 óra

Sport – egészség – tavasz – húsvét

Tornázás, vitaminok, egészséges-egészségtelen ételek, kertészkedés (bab csíráztatás!!!), papírtojás festés

1. április 28. szombat – 14.30 óra

művészetek, önkifejezés – festészet, szobrászat, zene, fotózás, film, rajz-képregény

múzeumok, galériák, műhelyek

1. május 26. szombat – 14.30 óra

foglalkozások, iskolák, feladatok – otthoni, iskolai, felnőttek, gyerekek feladatai

1. június 16/23/30 (????)

család – szülők, testvérek, unokatestvérek, nagyszülők, születés, halál, szerelem

------------------------

ezen kívül gyűjtöm az ötleteket a minél több érzéket érintő feladatokhoz, és mostanában imádom a színeket, úgyhogy remélem mindenki jó maszatos lesz majd az órák végére :))

találkozunk szombaton!

nahát, pont egy év telt el, az utolsó bejegyzés óta, pedig azóta történt egy s más. például sosem meséltem el, hogy mennyire jó volt a legutolsó óra a gyerekekkel, mikor is, ha jól emlékszem tavaly májusban. Nem a Metaforában, hanem Ripolletben volt az Aranyalma, és egy profi iskolai foglalkoztató termet kaptunk kölcsön. A gyerekek körbe tudtak ülni rendesen egy asztalt (máskor a földön szoktunk ülni, ami mondjuk nem baj, mert sokáig úgysem maradunk egy helyben), és csodák csodájára mindenki kerek szemekkel figyelt. Aztán feltették a kezüket és kérdeztek. Nem össze-vissza, nem kiabálva, nem suttogva, hanem szépen, érthetően, megvárva egymást, nem pedig a másik szavába vágva. Nahát, gondoltam, milyen jó, hogy 6-7 foglalkozás után végre elértünk ide is, megtaláltunk egy rendet, egy ritmust, ami mindenkinek passzol, a gyerekek végre megismerték egymást, nem szégyenlősködtek egymás előtt. Olyan jó volt az utolsó óra, hogy abba sem akartam hagyni, de aztán meghallottuk a zenét kintről, és zsupsz, el is tűntek a kis katonák.

Hát abban bízom, tudom, hogy naív elképzelés, hogy innen tudjuk most folytatni. Hogy a gyerekek kedvesen és egymásra figyelve ülnek majd le, bár tudom, hogy nagy zsibongás lesz az elején, de talán, mondom: talán sikerül. Mert ezt szeretném: hogy a gyerekek beszéljenek, ne pedig én, hogy meghallgassák egymást, ne csak engem, hogy magyarul tanítgassák egymást, magyar szóval szóljanak egymáshoz, magyarul olvassanak, írjanak, foglalkozzanak bármivel, ami a kezük ügyébe kerül. És ezt az örömöt együtt éljük át, hogy érezzék: bizony mások is vannak úgy mint ők, érdekes, kicsit nem hétköznapi sorsban, kicsit idehaza és kicsit távol, kicsit ilyen családból és kicsit olyanból, mégis itt vagyunk együtt.

A következő találkozó tehát március 26-án 15.30-kor lesz a megszokott helyen (Metafora), de szombatra és vasárnapra is érdekes, tartalmas, vidám programok várnak ránk és a kicsikre-nagyokra.

A következő hétvége programja tehát a következőképpen néz ki:

Március 26., szombat, 15:30, Metafora (c/ Papin 29): oktatás kis- és nagycsoportnak

Március 26., szombat, 17:00, Metafora (c/ Papin 29): Tánc- és zeneház a Kobzos együttessel (+ börze, HÖH, eszem-iszom)

Március 27., vasárnap, 12:00, Temple del Sagrat Cor de Jesús del Tibidabo:

"Campanadas al Cel" - a Kobzos együttes énekes zenéje a déli mise alatt

Március 27., vasárnap, @12:30, Temple del Sagrat Cor de Jesús del Tibidabo mellett: a Kobzos együttes szabadtéri koncertje

Március 27., vasárnap, @13:30, Tibidabo: piknik

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik az idő, most szombaton megint találkozunk a gyerekekkel, és már alig várom, Benji is lázban ég.

A következő témánk az állatok lesznek, hüllők, madarak, emlősök, házi és vadon élő állatok, dalokkal, versekkel, színházasdival. Szeretnék egy kicsit dinoszauruszokról is beszélgetni, esetleg megkeresni, hogy melyik most élő állatnak melyik dino lehetett az őse.

A legutóbbi alkalommal megleptek a csemeték, annyira jók és szófogadóak voltak, hogy meghatódtam, végre elkezdtek beszélgetni, s néha már egymást is meghallgatják, türelmesen kivárják a sorukat. Témánk a mese és a mesék főhősei voltak, és megbeszéltük, hogy a gonosz szereplők mindig mérges arcot vágnak, fekete ruhában öltöznek, és általában még rondák is. A jóságokat ezzel ellentétben sokat mosolyognak, szivárványszínekben pompáznak, és csodaszépek. Beszélgettünk varázsló eszközökről, mint a varázsbot, a kalap, a köpeny, és arról, hogy milyen helyszíneken játszódnak a mesék. Külön választottuk az emberi, az állati, és a kitalált főhősöket, a sárkánynál volt egy kisebb vita, mert nem tudtuk megállapítani, hogy valóban léteznek-e vagy csak a képzelet szüleményei. Mivel én magam is hiszek a sárkányok létezésében, nem tudtam őket meggyőzni arról, hogy csak mesebeli figurák. Ugyanakkor rávilágítottam arra, hogy a sárkányok sem mindig gonoszak, sőt, egy sárkány nagyon jó barát is tud lenni.

Az óra legnagyobb meglepetésével Gábri szolgált, aki egy adott ponton hangosan kiabálta kedvenc mesealkotóm nevét: "Miyazaki!" mondta fennhangon, miközben épp a Kiki a boszorkánylány fotóját nézegettük (ő egy jóságos boszorkány, ezért fontos szereplő a mesetörténetben :) ). Meglepett, hogy egy hatéves gyerek ismeri Miyazaki nevét, aki jellemzően nem éppen kisgyerekeknek gyárt mesét, bár én magam azt gondolom, hogy általa minden tanítható és bemutatható lenne a mesékről. A szín-, a táj-, a zenevilág, a karakterek, a történet, egyszerűen zseniális, és hogy Gábri minderről tud, az még inkább örömteli :) nyilván a modern japán mesevilág nem része a hagyományos mesekánonnak, főleg nem Magyarországon, de tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy felfedezze Miyazaki világát (helyesebben: világait).

Az óra végén montázs technikával gyártottunk saját mesevilágokat azoknak a mesehősöknek, amelyeket a gyerekek ezen alkalomra kedvencüknek nyilvánítottak, egészen szép alkotások készültek, és szerintem ilyesmivel még játszani fogunk (talán épp az állatok kapcsán) mert kicsit bátortalannak éreztem a társaságot montázs ügyben :) de lehet, hogy csak azért mert még új volt a technika. Lesz még időnk gyakorolni.

Miyazaki jóságos sárkánya, Haku

Február 26-án délután 3-kor találkozunk legközelebb, s mivel aznap farsangi mulatság is lesz, szerintem nagyon jó téma a következő: mese és valóság, jeles mesék a múltból, jelenből, nevezetes karakterek, gonosz és jóságos főhősök.

Érdekes lesz egyébként, mert a mese kultúra annyira más a különböző országokban (s ezen belül a korosztályokban is), hogy hú :) kíváncsi vagyok, mik a közös pontok. Remélem kiderül majd.

A legutóbbi órán sajnos épp elkezdett felmenni a lázam, s így nem tudtam annyira élvezni az órát, ahogy szoktam. Mindenesetre érdekes volt megfigyelni, hogyan találnak egymásra a gyerekpárok (Viki és Gábri, vagy Pedro és Emili), hogyan tudják egymást feladatokkal ellátni, és a figyelmüket megtalálni, legalábbis néhány párpercre.

Arra jöttem rá - lévén, hogy nem vagyok képzett tanár, rá kell jönnöm dolgokra :) - hogy sokkal jobban igénylik a gyerekek az irányított feladatokat, mint gondoltam. Más kérdés, hogy lehet, hogy ez épp az iskola átka, s ha többet találkoznánk, s jobban megszoknák az önállóságot (mármint amit az órán engedek) akkor szép lassan elkezdenének maguktól működni. Benjin is látom, hogy most, hogy öt éves, már nehezebben talál ki magának bármiből bármit, jobban igényli a feladatokat, az olyan tevékenységet, ami elkezdődik valahol, aztán valahol véget ér. Régebben nem okozott problémát csak úgy beleesni egy történetbe (mondjuk építs közben) aztán otthagyni bármikor, és két nap múlva folytatni ugyanott. Most már - és félek hogy ez már az _igazi_ gyerekkorból kivezető út - a játék is elkezdődik és véget ér, és aztán kezdődik egy másik, s egyre gyakrabban hallom, hogy "unatkozom". Egyáltalán: mikor tanult meg unatkozni????? ezen folyton meglepődöm. De majd utána olvasok, s megosztom a tapasztalatokat :)

A legutóbbi óra (január 29) témája tehát az utazás, országok és a térkép volt, meglepett, hogy az univerzális fogalmakról mennyire sokat tudnak a gyerekek (űr, bolygók, üstökös, végtelen, stb.), míg a teljesen triviálisakról (város, ország, külföld, stb.)  meg mennyire keveset. Talán mert a hétköznapi, gyakorlatias fogalmak nem annyira izgalmasak, mint azok, amelyekkel csak a könyvekben és mesékben találkozhatnak.

Összehasonlítottuk a földrajzi és az országok térképeit, beszélgettünk arról, hogy hogyan jelöljük a hegyeket, dombokat, sivatagot, folyót, tengert a térképen, milyen színekkel és formákkal, aztán beszélgettünk arról, hogy mi a különbség az országok között: a nyelv, az emberek bőrszíne, a közlekedési eszközök, az ételek.

Később gyakoroltuk az irányokat, fönt lent, jobbra, balra, ehhez körbe is meneteltünk a teremben, minden körben más gyerkőc volt a parancsnok. Benjivel ilyenkor elég nehéz mert - mivel azt hiszi kivételezett helyzetben van - folyton ő akar lenni a kapitány :) de persze nem lehet többször, mint mások.

A foglalkozás végén egy óriási, a Föld metszetéről készült rajzot színeztünk ki és ragasztottunk tele színes mozaikdarabokkal. A hegyek fehérek, a dombok zöldek, a sivatag sárga, a folyó és a tenger kék, és így tovább. Az órán egyébként mozaikdarabokat lehetett gyűjteni, aki ügyesen megoldott egy feladatot, vagy megválaszolt egy kérdést, az kapott egy kis darab papírt, amit az óra végén a neki tetsző helyre felragaszthatott. Itt jegyzem meg, hogy Pedro hihetetlenül jól motiválható bármivel, ami kék :) bármit leír, ha kék tollal írhatja, bármit lerajzol ha kék filcet használhat, és bármit kivág, ha kék papírból kell. Következő órára direkt neki készülök valami kékséggel, mert egyébként ő a legfiatalabb a csapatban, s így kicsit csöndesebb, mint a többiek.

Ja, az egyik legizgalmasabb téma az volt a gyerekek számára (a labirintus-játékon túl), hogy a tenger és az óceán vízszintje alatt is van élet, ugyanúgy vannak hegyek és völgyek, állatok és növények, mint a szárazföldön, csak éppen szabad szemmel nem feltétlenül láthatók.

Örömmel vettem, hogy bővült kis csapatunk, a második órán 9-en voltunk, egyel többen, mint legutóbb, de volt aki betegség miatt nem tudott jönni, így remélem januárban mééééég többen leszünk.

Nem tudom mi volt az oka, de a mostani órán mindenki nyugodt volt és csöndes, sőt, megilletődött. Mivel a Mikulás ünnepségre készültünk, nem akartam nagyon leterhelni a társaságot feladatokkal, inkább csak nézelődtünk és beszélgettünk. A témánk a közlekedés volt. Lehet, hogy azért volt nagy csend, mert mindenkinek ez a kedvenc témája? :)

elsőként belenéztünk két filmbe, az egyik a klasszikus Közlekedj Okosan sorozat egyik része volt, nemrég Benjivel véletlenül rátaláltunk a jutubon, fel is jegyeztem, tudtam, hogy nagy sikert arat majd az órán :) érdemes keresgélni régi meséket, mert rengeteg minden fent van a neten, csak előre meg kell beszélni a kölykökkel, hogy hányat szabad megnézni, mert nálunk Benji egész nap ellene a számítógépemen, amitől én nem tudok dolgozni, ami néha nem is baj, de azért sajnos legtöbbször igen.

A másik kisfilm egy autós magazinból való, ezt is véletlenül találtam, és azért tetszett nagyon, mert olyan szemszögből mutatja be a városi közlekedést, ahogy még sohasem láttam, egy motorról veszik kamerával a várost, miközben a vezető kommentálja a közlekedési viszonyokat, mikor mi történt, stb. Ráadásul az egész Budapesten játszódik, a sárga villamossal meg a többi hasonló dologgal.

A gyerekeknek tetszett, tátott szájjal nézték, közben kicsit kommentáltam a történéseket, és őket is kérdezgettem, hogy éppen mit látunk, észrevették-e a táblákat, stb.

Ezután elővettem az előre elkészített közlekedési táblákat, amiket én színeztem ki filccel, és bevallom, hogy jegyzet alapján dolgoztam. Próbáljátok ki, hogy le tudtok-e rajzolni közlekedési táblákat úgy, hogy nem látjátok őket. Szerintem elég nehéz emlékezni rá, hogy melyik része van pirosra vagy sárgára színezve, van-e keret-e vagy nincs, pl próbáld meg felidézni a zsákutca jelét, vajon eszed-be jut-e hogy a T teteje piros??? Mikor látja az ember akkor persze felismeri, és tudja, hogy mit jelent, de mikor nem látod, és fel kell idézni, az kicsit nehezebb. Befogadni mindig könnyebb, mint kifejezni. Talán ezért is volt kisebb gond a beszélgetésnél, de majd gyakoroljuk még.

A kölykök választottak maguknak nekik tetsző táblákat, aztán átnéztünk egy dokumentumot (linkeknél is megtalálható az oldal jobb fölső sarkán) az összes útmenti jelről. Akinek a kezében volt olyan jel, amit épp láttunk, az jelentkezett és elmondta (vagy legalábbis megpróbálta elmondani), hogy mit jelent, milyen szabályt ír elő.

Aztán nézegettünk fotókat közlekedési eszközökről: troli (!!!), villamos, metró, sikló (!!!), fogaskerekű (!!!), roller, bringa, motor, léghajó, zeppelin, repülő, gőzmozdony, villanymozdony, volt mindenféle. Ezután mindenkinek választani kellett egyet, amelyik a kedvence, és elmondani, hogy miért szereti, mikor utazott vele. Na hát ez a rész elég nehezen ment. Voltak persze akik rögtön felhőtlenül mesélni kezdtek (Viki, Benji, Gábri, Sophi) de néhányan nagyon megilletődtek (Ádi, Emilie). Mindenesetre az is egy feladat, hogy a gyerekek megtanulják azokat is végig hallgatni, akik nehezebben bontakoznak ki.

Mivel az autó dudál (tü-tű) a vonat meg pisszeg (s-sz-s-sz) így három különleges magyar betűt (ü, ű, sz) is tudtunk gyakorolni, amire sajnos nem jutott sok idő, de majd legközelebb is elővesszük.

Az óra végén közösen rajzoltunk egy hatalmas terepasztalt, ami a Mikulás ünnepség alatti renitenskedők (Benji) nagy örömére is szolgált. A terepasztal remek lett, az összes kresztáblát felhasználtuk, és mindenki választhatott magának a papírból kreált közlekedési járműből, ami saját szíve szerint színezhetett.

Ezután a krampuszoké és a Mikulásé (ja és természetesen Edmondé :) ) lett a főszerep. Klassz volt. Szerencsések vagyunk (vagy nagyon jók!), hogy befértünk a Mikulás táncrendjébe.

Következő óránk január 29-én délután 3.30-kor lesz. A következő téma: térkép – világatlasz, országok, tengerek, óceánok, tavak, hegyek, hegységek. Ide beleférnek a vulkánok is (Gábrinak! :) ) meg szerintem karácsonykor úgyis mindenki utazik ide-oda, talán egy kicsit bennük lesz a távolság, meg majd felrajzoljuk, hogy ki merre járt.

Ja, találtam egy nagyon jó kis oldalt (ahonnan a közlekedési táblák is valók) kafa játékokkal, tessék:

táblás memo

parkolós

labirintus

Mindenkinek színes és felhőtlen karácsonyt kívánok, és kicsattanóan boldog új évet!

itt vannak a napszakok, az a vázlat ami olyan nagy sikert aratott, látni kellett volna, ahogy rákattantak a kölykök. Nem tudom miért lehet, talán mert nagyon egyszerű

Van egy nagyon jó tervem következő órára. Mivel a közlekedésről lesz szó, olvasunk verset (Fut robog a kicsi kocsi + Jön a kocsi, fut a kocsi: patkó dobogás) plusz nézegetünk utcai képeket, amiken meg kell találni a közlekedési táblákat, a jelzőlámpákat, a zebrát, a közlekedési járműveket, a rendőrt, tehát minden olyasmit, ami szóba jöhet. Aztán kicsit gyakoroljuk az ü és ű betűket (tütű) és s és sz betűket (s-sz, s-sz) mert biztos eljátsszuk majd h vonatok vagyunk. És a végén egy hatalmas rajzlapra készítünk egy közös terepasztalt. mindenki azt rajzolhat rá, amit szeretne, remélve, hogy lesz ötletük, hiszen egy órán keresztül csak erről beszélgettünk.

ez a terv, úgyhogy már csak jó fotókat, képeket, posztereket kell találni meg még több filctoll kell, vagy inkább zsírkréta, mióta Benji rászokott a filctollra úgy néz ki mint egy hímes tojás :)

ja találtam egy tökjó cikket, itt.

November 20-án volt az első óránk. Kicsit szedett-vedett voltam, és túlságosan izgultam, de hát a gyerekek nem sárkányok és nem esznek tanárnénit sem ebédre sem uzsonnára, úgyhogy végül is azt hiszem nagyon jó kis társaság jött össze. Vannak a csöndesebbek (Emili), a lázadók (Benji, Gábri), a szófogadók (Sophie, Zoli), a megszeppentek (Pedro), a művészek (Julcsi) és a ha-tetszik-a-feladat-lelkes-vagyok-ha-nem-tetszik-éhes-ek (Viki). :))

Ezen az órán az "idő" volt a témánk, beszélgettünk az évszakokról, az óráról (itt kicsit a számokat is gyakoroltuk), az ünnepekről, különösen a téli ünnepekről, mint a Mikulás és a karácsony. Énekeltünk néhány télapós dalt bemelegítésül a következő órára, amit a Mikulás ünnepség követ majd :)

itt van a meghívója, Lea rajzolta, nagyon klassz

Ezek a dalok kerültek elő a tarsolyból:

Hull a pelyhes fehér hó

Hull a pelyhes fehér hó 
Jöjj el kedves télapó 
Minden gyerek várva vár 
Vidám ének hangja száll

Van zsákodban minden jó 
Piros alma mogyoró 
Jöjj el hozzánk várunk rád 
Kedves öreg télapó

Nagyszakállú télapó 
Jó gyerek barátja 
Cukrot diót mogyorót 
Rejteget a zsákja

Amerre jár reggelig 
Kis cipőcske megtelik 
Megtölti a télapó 
Ha üresen látja

Hull a hó hull a hó

Télapó itt van

Télapó itt van, 
Hó a subája,
Jég a cipője, 
Leng a szakálla,
Zsák, zsák, teli zsák, 
Piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta
Szán repítette,
Gömbölyű zsákját 
Száz fele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák, 
Piros alma, aranyág.

Hull a hó hull a hó

Mesebeli álom 
Télapó zúzmarát 
Fújdogál az ágon

A kis nyúl didereg 
Megbújik a földön 
Nem baj az ha hull a hó 
Csak vadász ne jöjjön

Parányi ökörszem 
Kuporog az ágon 
Vidáman csipogja 
Süt még nap a nyáron

Kis karácsony nagy karácsony

Kis karácsony nagy karácsony 
Kisült-e már a kalácsom? 
Ha kisült már ide véle 
Hadd egyem meg melegébe

Jaj de szép a karácsonyfa 
Ragyog rajta a sok gyertya 
Itt egy szép könyv ott egy labda 
Jaj de szép a karácsonyfa

És persze ez a vers sem maradhatott ki:

Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő

- csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -

tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló

- kop-kop-kop - nyolc patkó.

Nyolc patkó - kop-kop-kop -

csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő

- csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -

tél öblén távol ring.

Az óra elején képeket nézegettünk, amelyek egy adott évszakra jellemzőek, például ilyeneket. Eztán arról beszélgettünk, hogy milyen színűek az évszakok, milyen az időjárás.

Később a Nap útja és a napszakok is előkerültek, a gyerekeknek annyira tetszett az ehhez készített rajzom, hogy fogták magukat és maguktól elkezdték lerajzolni, közben persze mesélték, hogy éppen mit rajzolnak: napfelkelte, hajnal, reggel, délelőtt, dél, délután, este, napnyugta, éjszaka.

Mindenki kapott egy órát, amit négy részre vágtam, ezt kellett összeilleszteniük (puzzle), majd elkészítették saját órájukat. Ebben segíthetett a már összerakott óra (ha erre tették a rajzlapot, akkor kicsit átütött a kör, és könnyebb volt átrajzolni) vagy használhatták a celluxos rollnit, amit belülről lehetett körberajzolni, s így szép szabályost kört kaptak. A számokat sokan beírták, néha egész érdekes megoldásokkal drukkoltak elő, de nem akartam javítgatni, szerintem izgalmas, hogy a gyerekek mit gondolnak bele dolgokba, hogy hogyan látják a saját kis Világukból azt a Nagy hatalmas Világot.

Az óra végén faleveleket rajzoltunk körbe, amiből végül egy fa lett, amire ráesett a hó. A földet és a fa lombját beragasztóztuk és sót szórtunk rá, hogy csillogjon villogjon.

A lufis feladatnak nagyon örültem, bár a gyakorlatban nem annyira működött, ahogy kitaláltam, érdekes volt:

az volt a terv, hogy mindenki választ egy lufit, neki tetsző színben, arra ráírjuk a nevének kezdőbetűjét, aztán feldobjuk az összeset, és mindenki elkap egyet, megnézi kinek a betűje van rajta, és odaadja neki. Ez egy nagyon aktív, vicces, névgyakorolós feladat (szerintem!) de végül is az lett belőle, hogy mindenki a saját lufiját kapta el, és alig kellett megkeresni az esetlegesen idegen lufik gazdáját :D hát ez is egy tapasztalat :D vagy gyakorolni kell még, vagy belátni, hogy a gyerekek egyszerűen ilyenek. a sajátjuk kell nekik legelőszőr :)

Szerencsére az órán jutott egy kis idő a sormintákra is. Szivárványokat és gödröket meg karikákat rajzoltak a fiúk és a lányok, remélem ez a kis gyakorlat segít majd abban, hogy könnyebben menjen nekik az írás. Következő órára mindenképp előveszünk egy ékezetes és egy két hangból álló betűt. legalábbis sormintázni :)

szerkesztettem egy vonalas papírt a gyakorláshoz, innen letölthető. Majd a jobb margóra szeretném összegyűjteni a hasznos linkeket (fotók, dokumentumok, dalok, játékok), amelyek tartalmát mindenki használjon szeretettel. (jobbra fent a Kedvencek címszó alatt)

A legközelebbi óra 2010. december 11-én 15.30-kor lesz a Metaforában (C/Papin 29) a téma a közlekedés lesz, és inkább beszélgetősre tervezem, mert a gyerekeknek kell a sok energia az órát követő Mikulás bulira :)